Kedves Olvasó! Örömmel osztjuk meg, hogy a Szaturnusz-triász című könyvünk megjelent digitális formában. Tovább a könyv oldalára 34 esszé és novella az emberi létezés kérdéseiről, belső és külső utazásokról, valamint azokról a sejtelmes és vágyott[…]
Kedves Olvasó! Örömmel osztjuk meg, hogy az Utazás Aranyvárosba című könyvünk megjelent digitális formában. Az Utazás Aranyvárosba egy gazdagon illusztrált fantasy meseregény, amely egy különös, varázslatos világba vezeti el az olvasót. A történet főhőse Larion,[…]
„A dolgok ezen a napon végre szólani kezdettek hozzám, valami történt, az élet megszólalt. S ilyenkor nagyon kell figyelni, gondolom. Mert az élet különös jelbeszéde mindennel szól hozzánk ilyen napokon, minden figyelmeztet, minden jel és ábra,[…]
„Mivelhogy nő a fény, mivelhogy itt a hajnal, mivel, bár eddig úgy bújt tőlem, a remény fordul megint felém, ki hívom bús ajakkal, mivel, úgy látszik, mind e boldogság enyém, vége most, vége a gyászos[…]
Ethan De Luca súlyos késésben volt, így a dugóban veszteglő taxit a sorsára hagyta, majd hevesen átviharzott a tizennegyedik utcába, ahol egy éles kanyart véve, a patinás, antikzöld lámpavasak között lezúdult a földalatti lépcsőjén, hogy[…]
Az ember jóformán lépten-nyomon, szinte már zavarba ejtő módon, ugyanabba a széles körben elterjedt filozófiai felfogásba botlik, mely azt hirdeti, hogy az élőlény spirituális fejlődése során elkerülhetetlenül meghaladja és felszámolja az egót, a személyiséget, így[…]
Anatole végül teljesen lehiggadva, mozdulatlanul ült műteremmé alakított, leamortizált manzárdszobájában, az előtte tornyosuló, méretes vászon előtt, amin még meg sem száradt a festék. Nem messze tőle, a fal mellett egy valaha jobb napokat látott, kerti[…]
Noha a szakadatlan emberi sóvárgás, vagyis az átmeneti dolgokra irányuló kínzó szomjúság (asat-tṛṣṇā) számtalan alakot ölthet, mégis négy jól elkülöníthető kategóriába sorolható, úgymint vágyakozás az érzéktárgyakra, a földöntúli kényelemre, a misztikus képességekre vagy a saṁsārából[…]
Érdekes látni a modern elméleti fizika dimenziókkal kapcsolatos, meghökkentő nézeteit. A szuperhúrelmélet bizonyos szükségszerűségek miatt akár huszonhat extra kiterjedést is feltételezhet, mármint a három alapvetőn és az időn túl. Ennek az extrém absztrakciónak a paradox[…]
Nemrégiben eltöprengtem a keresztény hittudomány egyes alaptézisein, melyek számos további, belőlük organikusan következő filozófiai problémát, illetve figyelemre méltó lételméleti vagy teológiai természetű kérdést vetnek fel. Ezek egyike az örök kárhozat megosztó, nyugtalanító teóriája, mely[…]
A férfi végül csak hallgatott. Kissé görnyedten, a tágas nappaliban állt, a teraszra nyíló tolóajtó előtt, közvetlenül egy méretes fadézsában tengődő, bágyadt könnyezőpálma mellett. Ahogy szokásához híven váratlanul elmélázott, orrát ábrándozva a párásodó üveghez[…]
Rebekának… A futár sietősen szedte a lépcsőket felfelé az agg viktoriánus ház bohém abszintzöldre pingált, ormótlan kétszárnyú ajtajáig, mely a makacsul pergő lakkozásból ítélve nem állhatta a rigolyás szelek nyirkos csapkodását, s melyen színehagyott felirat[…]
„A gyerekek megsínylik az ilyesmit. (…) Jobban, mintsem a környezetük valaha is gondolná. A fájdalmat, a visszautasítást, a valahova tartozás hiányát. Olyasmi ez, amit nem lehet csupán kedvező életkörülményekkel jóvátenni. Nem pótolja az iskoláztatás, a[…]
Az önvaló megismételhetetlenül egyedi, ezért nincs két egyforma individuum, s e mérhetetlen tudati diverzitáshoz mindig sajátos egyéni történelem is társul, mely életeken, világkorszakokon ível keresztül, s misztikus kezdete az idők homályába vész. Emiatt mindenki személyiségében[…]
A mindenkori morális alapelvek kínosan szorító keretei közül való szabadulás igénye organikusan hívta életre a groteszk rémet, mely zseniálisan álságos eufemizmusokkal és a megkérdőjelezhetetlennek tartott axiomatikus alapvetések képtelen narratívájával támadt a tradícióra, hogy apránként elveszejtse[…]
„Amit a vakhit az ördögnek tulajdonít, azt a félbölcs a sorsnak rója fel, de az igaz magával vet számot.” (Karl Christian Ernst von Bentzel-Sternau) Valószínűleg nincs pusztítóbb jelenség a spirituális gyakorlók körében, mint a fanatizmus.[…]
„Csapnivaló memóriájára szinte mindenki szokott panaszkodni, az ítélőképességére azonban senki.” (Francois de La Rochefoucauld) Míg egy szelektív, „jól pozicionált” felejtés kétségkívül, számos esetben áldás, s szinte misztikus hatékonysággal gyógyít bizonyos fájdalmakat, a tiszta emlékezés képességének[…]
„Mint nagy kalap, borult reám a kék ég,és hű barátom egy akadt: a köd.Rakott tálak között kivert az éhség,s halálra fáztam rőt kályhák előtt.Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,s szájam széléig áradt már a sár,utam mellett[…]
Noha az, hogy egy férfi egyúttal úriember is, eredetileg meghatározó összetevője a maszkulin archetípusnak, mégis úgy tűnik, nem feltétlenül jár együtt csak úgy, alanyi jogon a kék rugdalózóval. Mivel ez a terület az egyén jellemfejlődésével[…]
Jóllehet, csaknem egy emberöltőnyi idő telt el azóta, mégis tisztán emlékszem arra a fullasztóan párás napra, a zsúfolt kikötővárosra, mely Dél-Afrika keleti partján terül el. Az év legnagyobb, négynapos spirituális fesztiváljára több százezer embert vártak[…]
„Az utazás nem abban a pillanatban kezdődik, amikor útnak indulunk, és nem akkor fejeződik be, amikor célba érünk. A valóságban sokkal korábban kezdődik, és gyakorlatilag sosem ér véget, mert emlékezetünk szalagja tovább forog bennünk.” (Ryszard[…]
Noha a jelenség állandó tendenciának tűnik, a közelmúlt évtizedei során a hétköznapi értelemben vett kritikai attitűd, illetve a kritikához való általános viszonyulás kardinális pólusváltáson esett át. Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy csak lehangoló módon, szinkronban[…]
„S csak rémes árnyak bálja, melyet A véres ablakokon át Ma itt disszonáns zene mellett Az utas kavarogni lát…” (Edgar Allan Poe) Ahogy Lesmahagow határában kószáltam céltalanul, hirtelen egy viharvert, nyíl alakú fatáblát pillantottam meg,[…]
Ahogy a Magány szenvtelen istensége az elszigetelt szívek áporodott kamráit korhasztja, úgy borítja be láthatatlanul, avas, bakacsinszín foltjaival az otthonok és a közösségi terek falait is. Pállott levegőtlensége így fojtó lidércként térdel milliók alighogy mozduló[…]
Kicsinyes természetű hiedelmeink fiktív útvesztőjében többé-kevésbé világtalanul tévelyegve, nem igazán vagyunk képesek elfogulatlanul megítélni, kik is vagyunk valójában, másokról nem is beszélve. Érzékeink és az elménk nemegyszer oly nyilvánvalóan és megalázóan űznek bolondot belőlünk, hogy[…]
„A kevélységet mindig nyomon követi a romlás és a szégyen.” (Victor Hugo) Talán nincs még egy dolog, mely annyira gyorsan és hatékonyan számolná fel az ember jó sorsát, mint az az irracionális felfuvalkodottság, amit sikereink[…]
„Minden érzelem annyit ér, amennyi áldozatot hajlandóak vagyunk hozni érte.” (John Galsworthy) A szeretet természete az, hogy testet akar ölteni, mi több, szinte megszállottan tör utat magának. Amint valaki lenyűgözött bennünket, azonnal megfogan, s az[…]
„A holdkóros, a szerelmes és a költő a képzelődés mesterei.” (William Shakespeare) Emberemlékezet óta ugyanazt a légies jelenést űzzük, mely megfoghatatlan, mint valamiféle ámulatba ejtő, Morgan le Fay–féle szemfényvesztő káprázat. Néha egyetlen mámoros pillanatig elérni[…]
„Nehéz úgy igazából szabadnak lenni… Még az sem biztos, hogy jó dolog.” (Ismeretlen) A szeretet és a szabadság két olyan eszmény, melyre mindenki vágyakozik, ráadásul egy időben, hiszen egyik sem lehet teljes a másik nélkül.[…]
„Az a félelmetes, hogy az ember irigy. Lényegénél fogva az…azt hiszem, az irigység a létért való ösztönös harc egyik eleme. Benne rejlik a génekben.” (Jurij Trifonov) Tombol a verseny, s úgy tűnik, mintha e bizarr[…]
„Nézd meg magadat. Honnan vagy? Nem csoda az, hogy vagy? Honnan vagy? És honnan van minden, amit nem emberkéz alkotott? A porszem? a felhő? a csillag? az árnyék, a víz s minden-minden! De legkivált te[…]
„Mikor tekintetünk összeért, éreztem, hogy elsápadok. Furcsa rettegés kerített hatalmába. Tudtam, hogy szemtől szembe kerültem valakivel, kinek puszta egyénisége annyira igéző volt, hogy ha engedek neki, lebírja egész valómat, egész lelkemet, sőt egész művészetemet is.”[…]
Az idő igaz, S eldönti, ami nem az. (Petőfi Sándor) Noha már meglehetősen banálisnak tűnhet az idő mibenlétét firtatni, engesztelhetetlen, elsöprő erővel fellépő természetébe mégsem könnyű beletörődni, mert óhatatlanul ambivalens érzéseket kelt bennünk, hogy bárhová[…]
„Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart[…]
„A közöny szörnyűbb a megvetésnél. Olyan érzés, mintha nem is léteznél.” (Anne-Sophie Brasme) Manapság egyre többen ünneplik azt a technokrata korszellemet, melynek káros sugárzása csak tovább hizlalta az elidegenedés ijesztő tumorját, mely már amúgy is[…]
„A szív nem maradhat semleges…” (Távol-keleti mondás) Néha megalapozatlan magabiztossággal állítjuk, hogy ez vagy az nem lesz ránk rossz hatással, hogy nem érinthet meg bennünket. De ez nem lehetséges, ugyanis megérint. Az elme természete,[…]
„Van, amikor az ember olyan mértékben sérül, hogy túllép az etika és a morál normális keretein. Ahogy az ókori klasszikusok mondták: e ponton túl a szörnyek élnek.” (Peter Robinson) Az érzelmi nyomorúság, a változatos gyötrelmek,[…]
Amikor szerelmesek leszünk, rajongásunk tárgya nem annyira a másik személy, mint inkább egy önnön elvárásainkból összehordott elbűvölő vízió, melyet korszakokon át építgettünk bensőnkben, reménytelenül befejezhetetlen ábránd-katedrálisként. Szóval, fogjuk teremtményünket, ezt a ragyogó szellemet, és rávetítjük[…]
„Tudós: Mit gúnyolódtok, nem látjátok-é, Egy szikra kell csak, és életre jő? Ádám: De azt a szikrát, azt honnan veszed? Tudós: Csak egy lépés az, ami hátra van.” (Madách Imre: Az ember tragédiája) A közelmúltban[…]
„Ha hazugsághoz hasonlít, ne kezdd el az igaz szót se, hogyha nem kívánod, hogy olyat, amit meg se tettél, restelj.” (Dante Alighieri: Divina Commedia) Elképzelhető, hogy még a közvetlen környezetünkben is élnek olyanok, akik[…]
Az eredményorientált nyugati világ egyik, első pillantásra talán marginálisnak tűnő jelmondata ez, mely egyfajta vezérelvként mégis, még kimondatlanul is, sokak felfogására van komoly befolyással. Nemegyszer, kétségkívül korszakalkotó dolgok születnek a tudomány, a művészet vagy az[…]
„Elvesztegettem az időmet, s most az idő veszteget el engem.” (William Shakespeare) A tudatos szemlélődés egy sajátos módszer, mely által egyszer-egyszer lehorgonyozhatunk a jelenben, s mélyebben felfoghatunk valamit sebesen pergő napjainkból. Ily módon nagyszerű felismerésekre[…]
