Az önátadás félelme

„Nehéz úgy igazából szabadnak lenni… Még az sem biztos, hogy jó dolog.”

(Ismeretlen)

A szeretet és a szabadság két olyan eszmény, melyre mindenki vágyakozik, ráadásul egy időben, hiszen egyik sem lehet teljes a másik nélkül. Legtöbben az érzelmi biztonság menedékéből kívánják tökéletesen felszabadult döntéseiket meghozni. Azonban mindennapjaink során, gyakran érezhetjük összeférhetetlennek őket, és nem mindig tűnik egyértelműnek, hogyan valósulhat meg kielégítő szintézisük.

A szeretetnek ugyanis az a természete, hogy az egyén meg akar hódolni a szeretet tárgya és annak kívánságai előtt, és kétség kívül vágyakozik az önátadásra, míg a szabadságra sokan tekintenek úgy, mint egy elvitathatatlan önrendelkezési jogra, melyet semmilyen körülmény nem korlátozhat, vagyis az alany minden pillanatban azt kezd magával, amit akar.

De valóban létezik szabadság ebben az értelemben?

Az ember lelki és fizikai értelemben sem független vagy önfenntartó, mert léte nagyon sok külső feltételtől függ, melyek nélkül sem mentális, sem testi egészségét nem képes megőrizni. A szabadság ideálja még részlegesen sem valósulhat meg, ha bizonyos kondíciók nem állnak maradéktalanul rendelkezésre, s ezáltal nincs befolyásunk az események végső kimenetelére. És be kell vallanunk, azért ez nem nagyon ritka. Nem vagyunk mindenhatóak, ezért a filozófiai értelemben vett teljes szabadság problematikus.

Egy másik, megengedőbb megközelítés szerint persze, a szabadságot úgy is felfoghatjuk, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségeken belül, illetve azokat folyamatosan szélesítve érünk el reális célokat.

A szeretet akkor sérti a szabadság eszményét, ha kényszerítővé válik. Persze, ez esetben azonnal a saját eszményét is sérti, mivel természetéből adódóan a szabad akaraton alapul. Amennyiben megkövetel, arrogánsan elvár, kihasznál és visszaél, azonnal saját magának mond ellent és megszűnik az lenni, ami.

Tehát a szeretet menedéke, vagyis az a személy, aki a szeretetet felajánlja, akkor hódolhat meg szabadsága csorbulása nélkül a szeretet tárgyának, vagyis a befogadó alanynak, ha az még gondolatban sem élne vissza ezzel soha, hanem természetes következményként, egyidejűleg szintén a szeretet menedékévé változva, még mélyebben viszonozná azt. Ahogy e kölcsönös meghódolás során, hálásan táplálják egymás érzéseit, a felek szívesen gondolnak magukra párjuk kizárólagos tulajdonaként, mégsem merül fel közöttük semmiféle elfojtó korlátozás. Mindez azért lehetséges, mert a kapcsolatot permanensen jellemző elégedettség és szilárd bizalom okán, tökéletes érzelmi, intellektuális és fizikai szabadságot biztosítanak egymás számára. Így hangulatuktól merőben idegen az elnyomás. Ez az eszményi attitűd olyan káprázatos boldogsággal jár, hogy aki tapasztalja, nem akar majd szabadulni ebből az úgynevezett kötöttségből, mely a valódi szabadság kincsét kínálja, és immár idegenül tekint arra az egyéni függetlenségre, mely a kiábrándultak menedéke, s ami csak behatárolja az embert. Sajnos, teljesen nyilvánvaló, hogy ritkán ilyen tiszta ez a képlet, hiszen a bensőnkön parazitaként élősködő önzés, valamint az ebből következő, egyéb jellembeli hiányosságaink szinte mindent képesek földig rombolni. Emiatt általában félünk az önátadástól, mert ha magunkat arra méltatlannak adjuk, bizonyosan kihasználnak bennünket, egyidejűleg fosztva meg mindkét álmunktól.

Az élő lélek elidegeníthetetlen természete, hogy önként hódol meg az isteni szeretet hatalma előtt, mely aztán mindent felülmúló szabadsággal ruházza fel. Amikor azonban zavarodott éjjeli lepkeként a fiktív függetlenség lámpafénye vakítja, a helyes irányt elvétve, s a természetes fény menedékét vesztve, szárnyaszegetten hullik az anyagi lét millió feltétellel terhes, végletesen determinált, szennyes talajára. Így a meghódolás a szabadságot, a szeparatizmus a korlátozást hozza el számára.

Az érzelmi elköteleződés tehát, csak egy érdemi viszonzásra képtelen, önző és egyoldalú kapcsolat esetén a szabadság ellentéte, máskülönben maga a szeretet…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.