Dilemma és szélcsend

Kicsinyes természetű hiedelmeink fiktív útvesztőjében többé-kevésbé világtalanul tévelyegve, nem igazán vagyunk képesek elfogulatlanul megítélni, kik is vagyunk valójában, másokról nem is beszélve. Érzékeink és az elménk nemegyszer oly nyilvánvalóan és megalázóan űznek bolondot belőlünk, hogy aztán hibánkat többnyire egy másik, még katasztrofálisabb hibával próbáljuk meg helyrehozni, s ha a végeredmény egyszerűen csak siralmas, mi máris egy szánalmasan színlelő mutatványosként győzködjük a nagyérdeműt, hogy nem volt választásunk.

Az Ind mitológiában a pusztító forgószelekben egy-egy rosszindulatú lény rejtőzik. Hasonlóan, amikor az illúzió, a korlátolt érzékelés, a hibák és az ámító hajlam zavarba ejtő szellemei tornádóként söpörnek végig elménken, könnyen megrendülhet az az amúgy is rendkívül kényes egyensúly, melynek hiányában tetteink leginkább a konstans kudarc ijesztő mélységei felé konvergálnak.

Egyfelől ugyanis muszáj felismernünk, hogy mi az, amit kétségek és önmarcangolás nélkül el kell engednünk, mert többé senkinek sem szolgálja javát, haszontalanná vagy rombolóvá vált, esetleg valaki kegyetlen következetességgel hűtlennek és hálátlannak bizonyult. Értenünk kell, ha nem tudunk változtatni valamin, mivel megmásíthatatlan vagy végképp elmúlt.

Másfelől pedig, képesnek kell lennünk az utolsó leheletünkig is küzdeni, hogy újra meg újra nekiveselkedjünk még a lehetetlennek is, vakmerően dacolva a fiaskók végeláthatatlan szériájával, ha kristálytiszta számunkra, hogy mi az, amiért érdemes elégni.

Sajnos azonban, mi jellemzően túl sokáig szorongatunk valamit, ami visszavonhatatlanul és reménytelenül nonszensz, ugyanakkor túl korán adjuk fel enerváltan azt, ami minden áldozatot megérne.

Jóllehet boldogok is lehetnénk, ha nem tévesztenénk össze e kettőt, csakhogy a négyféle förgeteg örök örvénylése a szívben, rendre homokot csap régóta irritált szemeinkbe. E pusztító szelek csak roppant hegyeken törhetnek meg, melyeket idővel, lelki bölcsességek apró köveiből hordhatunk össze.

És akkor újra, annak valójában láthatjuk majd a világot…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.