„Az a félelmetes, hogy az ember irigy. Lényegénél fogva az…azt hiszem, az irigység a létért való ösztönös harc egyik eleme. Benne rejlik a génekben.”  (Jurij Trifonov) Tombol a verseny, s úgy tűnik, mintha e bizarr[…]

„Nézd meg magadat. Honnan vagy? Nem csoda az, hogy vagy? Honnan vagy? És honnan van minden, amit nem emberkéz alkotott? A porszem? a felhő? a csillag? az árnyék, a víz s minden-minden! De legkivált te[…]

„Mikor tekintetünk összeért, éreztem, hogy elsápadok. Furcsa rettegés kerített hatalmába. Tudtam, hogy szemtől szembe kerültem valakivel, kinek puszta egyénisége annyira igéző volt, hogy ha engedek neki, lebírja egész valómat, egész lelkemet, sőt egész művészetemet is.”[…]

Az idő igaz, S eldönti, ami nem az. – Petőfi Sándor – Noha már meglehetősen banálisnak tűnhet az idő mibenlétét firtatni, engesztelhetetlen, elsöprő erővel fellépő természetébe mégsem könnyű beletörődni, mert óhatatlanul ambivalens érzéseket kelt bennünk,[…]

„Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart[…]

„A közöny szörnyűbb a megvetésnél. Olyan érzés, mintha nem is léteznél.” (Anne-Sophie Brasme) Manapság egyre többen szemlélik aggodalmakkal telve azt a technokrata korszellemet, mely az elidegenedés és közöny ijesztő tumorjaként már gátlástalanul burjánzik a társadalom[…]

„A szív nem maradhat semleges…” (Távol-keleti mondás)   Néha megalapozatlan magabiztossággal állítjuk, hogy ez vagy az nem lesz ránk rossz hatással, hogy nem érinthet meg bennünket. De ez nem lehetséges, ugyanis megérint. Az elme természete,[…]

„Mivel szegény vagyok, álmom van csupán, Álmaim lábad elé terítem, Finoman lépj, álmaimon gázolsz.” A nyomorúság, a változatos gyötrelmek, ha nem vigyázunk, lassanként kifosztják a szív kincsestárát, amikor szinte szakadatlanul, nagy intenzitással áramlanak belé. Ezen[…]

Amikor szerelmesek leszünk, rajongásunk tárgya nem annyira a másik személy, mint inkább egy önnön elvárásainkból összehordott elbűvölő vízió, melyet korszakokon át építgettünk bensőnkben, reménytelenül befejezhetetlen ábránd-katedrálisként. Szóval, fogjuk teremtményünket, ezt a ragyogó szellemet, és rávetítjük[…]

„Tudós: Mit gúnyolódtok, nem látjátok-é, Egy szikra kell csak, és életre jő? Ádám: De azt a szikrát, azt honnan veszed? Tudós: Csak egy lépés az, ami hátra van.” (Madách Imre: Az ember tragédiája) A közelmúltban[…]

„Ha hazugsághoz hasonlít, ne kezdd el az igaz szót se, hogyha nem kívánod, hogy olyat, amit meg se tettél, restelj.”  (Dante Alighieri: Divina Commedia)   Elképzelhető, hogy még a közvetlen környezetünkben is élnek olyanok, akik[…]

Az eredményorientált nyugati világ egyik, első pillantásra talán marginálisnak tűnő jelmondata ez, mely egyfajta vezérelvként mégis, még kimondatlanul is, sokak felfogására van komoly befolyással. Nemegyszer, kétségkívül korszakalkotó dolgok születnek a tudomány, a művészet vagy az[…]

„Elvesztegettem az időmet, s most az idő veszteget el engem.” (William Shakespeare) A szemlélődő tudatosság egyfajta gyógyír, melyet eleget alkalmazva felhatalmazást nyerünk, hogy belekapaszkodhassunk a jelenbe, s mélyebben felfoghassunk valamit sebesen pergő napjainkból. Ily módon[…]