Nemrégiben úgy döntöttem, hogy megjelentetem első, Szaturnusz triász című kötetemet, mely tulajdonképpen egy antológia lesz, rövid írásaim gyűjteménye.

A könyv tartalma akkor született, amikor a világ valósággal darabjaira hullott körülöttem. Komolyan kételkedtem, hogy ezt a vihart át fogom vészelni, így legvégső mentsvárként szükségét éreztem egy palackba zárt krónikának vagy egyfajta időkapszulának, mely ha mohos mementóként esetleg a múltból majd valamiként váratlan felbukik, tanúskodik jövőbeli lényemnek, hogy egykor én is éreztem, gondoltam valamit a világról, hogy valaha volt lelkem, mielőtt minden odalett.

Amikor a karma ura, a fenséges Szaturnusz nehézkes, szeszélyesen forgolódó, bizarr táncával végiggázol valaki életén, az okkal érezheti magát elveszettnek, csüggeteg rostokolva a beszűkült távlatok, elapadt alternatívák senkiföldjén, ahogy a címadó novella-triász fuldokló protagonistái is. Azonban a túlélő többnyire jobb emberré válik.

Ha az életünk legválságosabb, az összeomlást közvetlenül követő időszakát leginkább jellemző tudatállapotot kellene lényegi igazságként, tömören szavakba foglalnunk, azt mondhatnánk, ez az életszakasz a magna solitudo, a nagy elhagyatottság jegyében telik. A differenciálatlan és áthatolhatatlan űr, mely ilyenkor szinte felemészt bennünket, szegregál korábbi, elveszített életünktől, s valóban gyökértelennek érezhetjük magunkat ideig-óráig. Ahogy a kígyó vedli le a bőrét, úgy feslenek le rólunk idejét múlt, szűknek és merevnek bizonyult elképzeléseink az életünkről és egyáltalán a valóságról. Kétségbeesésünkben, ahogyan talajt vesztve hiába keresünk valami szilárd támasztékot, szinte már mindent megkérdőjelezünk, s már nem is tudjuk, miben higgyünk és miben ne. Ez az intenzív identitásválság minden bizonnyal a korábbi énkép teljes lebontását generálja végül, előkészítve elkerülhetetlen megújulásunkat. Ez a legutolsó pont, amikor a helyes attitűdöt magunkra kell erőltetnünk, mert itt dőlhet el, démon vagy angyal születik-e. Tulajdonképpen választanunk kell egyfajta dühös, sértett keserűség és az őszinte, derűs remény között, mert e két hozzáállás teljesen más irányba sodor majd bennünket. (Szenvedés és perspektíva, Szaturnusz triász)

Kedves Olvasó! Minden, amit adhatok, csak szavak. Egy-egy szórványos érzés vagy kósza fabula. S persze temérdek ind bölcselet. Bárcsak egy kis örömet okozna neked…

Ha szívesen olvasnád a soraimat nyomtatott formában is, kérlek, támogasd a könyvem kiadását ezen a platformon:

https://gofund.me/14123c15 (link a kommentmezőben).

Köszönöm, ha részt veszel mindebben, s együtt vágunk bele ebbe az izgalmas kalandba!

Szeretettel,

G.B. Krommer