Csoda és természetfeletti

„Nézd meg magadat. Honnan vagy? Nem csoda az, hogy vagy? Honnan vagy? És honnan van minden, amit nem emberkéz alkotott? A porszem? a felhő? a csillag? az árnyék, a víz s minden-minden! De legkivált te magad honnan vagy? Neked ez nem csoda…?”

 (Gárdonyi Géza)

 

A közelmúltban alkalmam nyílt megnézni a BBC 2009-ben készült, Természetfeletti (Supernatural – The unseen power of animals I.-II.) címmel megjelent ismeretterjesztő filmjét, melynek úgy vélem, meglehetősen visszás üzenete van.

Az egyébként látványos és szakmai igényességgel elkészített film az elején meglepően misztikus hangot üt meg, már-már ezoterikusan tálalja egyes állatok ”paranormális” képességeit (hipnózis, regeneráció, megérzések etc.), de pusztán azért, hogy azután, szigorúan a tudomány eszközeivel (amely szerintük a módszertani naturalizmus), alaposan lerántsa a leplet azok közönséges természetéről. Amikor ezen igyekezetükben az alkotók odáig mennek, hogy a ”haleső” működését kezdik firtatni, a néző számára egyre nehezebbé válik komolyan venni a témát.

Nincsenek csodák, üzeni nekünk a film. Csak mondj egy példát, és mi elmagyarázzuk a mögötte rejlő teljesen hétköznapi működési mechanizmust. Minden kiismerhető, azaz tökéletesen beilleszthető modern, tudományos világképünkbe, ahol nincs helye babonáknak, sem más obskúrus hiedelmeknek.

Mert a csoda megmagyarázhatatlan és természetfeletti, de hát úgy tűnik, nincs itt más a jól értelmezhető természeten kívül. Más szóval, ha megmagyarázunk egy rendhagyó jelenséget, azzal integráljuk a természet keretei közé, ergo nem természetfeletti, tehát elveszíti a státuszát mint csoda. Az ember, titkait kifürkészve, a természet urává vált, s ily módon leigázva, az alá van vetve gazdája parancsának. Vagy legalábbis lesz nemsokára. Mert ha lenne természetfeletti, akkor lenne emberfeletti is, ez az idea pedig súlyosan sérti a tudományos ateizmus képviselőinek szellemiségét és célkitűzéseit.

De valóban természetfelettinek kell lennie egy csodának? Ha elfogadjuk ugyanis alaptézisnek, hogy a világegyetem, illetve a bennünket közvetlenül körülvevő környezet működéséről alkotott jelenlegi képünk közel sem tökéletes, főként nem abszolút, ha félretesszük ezt a naiv-redukcionista tudományfelfogást, akkor egy végtelenek tűnő, és nehezen kifürkészhető felépítéssel és működéssel rendelkező világmindenség képe bontakozhat ki a szemünk előtt. Minden e rendszer szerves részeként történik, és e jelenségek közül azok, melyekről egyáltalán tudomásunk van, és melyeket nem tudunk értelmezni, azok a csodák. Tehát, hogy ki mit tekint csodának, az meglehetősen szubjektív, az egyén mentális korlátozottságától, tudatának befedettségétől függ, vagyis hogy mennyit képes felfogni a valóságból. Így a csodákat értelmezhetjük a természet működésén belül, s nem felett.

Egy másik megközelítés szerint a természetfelettit úgy is értelmezhetjük, hogy az anyagi természet felett (mögött) áll egy transzcendentális természet. Ebben a szövegösszefüggésben a csodák alapvetően ebből a felsőbb, lelki régióból származnak, mint Isten, vagy különböző istenségek, esetleg felhatalmazott képviselőik megnyilvánulásai, melyek szeretetet, tiszteletet vagy félelmet váltanak ki. Amikor világunk csodálatra méltó jelenségeinek profán hátterét próbálják bemutatni a fim alkotói, ezzel elvágni óhajtják azokat vélt spirituális gyökerüktől, ekképpen demonstrálva, hogy semmi sem utal a ”természetfeletti” valóság létezésére. Megítélésük szerint, ez a metódus a másik narratívát minden bizonnyal a mítoszok vagy a nevetséges mesék világába fogja száműzni.

Ugyanakkor nagyon fontos megjegyezni, hogy attól, hogy valamit már képesek vagyunk többé-kevésbé értelmezni, vagy kifejezetten megszokottá vált, attól még csoda marad. Rácsodálkozhatunk környezetünk legparányibb és legegyszerűbb struktúráinak nagyszerűségére, egy apró rovarra akár, és őszintén magunkba nézve beláthatjuk, még hasonlót sem tudunk alkotni soha. Megszámolhatjuk az atomokat, a hangjegyeket egy szimfóniában, vagy a kusza vonalakat gyermekünk rajzában, de az attól még csoda marad.

Lehangoló, hogy ez a film, miközben álságosan felvilágosultnak és tárgyilagosan ismeretterjesztőnek láttatja magát, valójában, nagyon is elkötelezetten, csak a tudományos materializmus silány propagandáját hirdeti…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.