Teremthetünk-e tudatot?

„TUDÓS
Mit gúnyolódtok, nem látjátok-é,
Egy szikra kell csak, és életre jő? –

ÁDÁM
De azt a szikrát, azt honnan veszed?

TUDÓS
Csak egy lépés az, ami hátra van.”

(Madách Imre: Az Ember Tragédiája)

A közelmúltban számos cikkel találkozhattunk, melyek arról próbáltak meggyőzni bennünket, hogy már csak egyetlen lépés választja el az emberiséget, hogy megalkossa a mesterséges tudatot, és Hollywood ipari mennyiségben, futószalagon ontja az ehhez koherensen kapcsolódó audiovizuális élményt.

A mesterséges intelligencia ideológusai kulcsfontosságúnak tartják ezt a tudományos áttörést, több szempontból is. Amellett, hogy lehetővé tenné a széleskörű autokratikus irányítást, az ember végre felkapaszkodhatna Teremtője mellé, mint egyenrangú alkotó és nem utolsó sorban, pusztán független szellemi erőfeszítésével, vagyis a technológia ámulatba ejtő mágiáját segítségül hívva, megfejthetné a magnus aenigmát, a halhatatlanság titkát.

A tudat mesterséges megalkotásának modern koncepciója a darwinizmuson nyugszik. Hívei közismerten úgy vélik, hogy földünkön az irányítatlan természeti erők, a vak véletlen, a természetes kiválasztódás, előnyt jelentő random mutációk etc., nem csak hogy képesek voltak létrehozni kezdetleges organikus struktúrákat, hanem idővel olyan komplexitású biológiai rendszerekké szervezték azokat, melyekben egy ponton, éppen bonyolult felépítésük által predesztinálva, szükségszerűen megjelent a tudat. Meg kell itt jegyeznünk, hogy ezt a teóriát napjainkban olyan súlyos tudományos kritikával illetik, mellyel szemben nem lesz könnyű fenntartani állításait. Mindenesetre, a fenti elképzelés alapján, egy irányított technológiai metódussal, azaz kielégítő mértékű számítástechnikai innovációval elérhető az a kritikus szint, amelytől már egy kellőképpen összetett és felfoghatatlan mennyiségű adatot kezelő kibernetikus rendszer, tudatosnak tekinthető.

Azonban problematikusnak tűnik, hogy ha az összetevők, a rendszert felépítő alegységek, nem tartalmaznak egy tulajdonságot (ad loc. tudat), akkor bármilyen mértékben képezzük is őket bonyolult rendszerré, összességük sem fogja azt az elemet tartalmazni. Ezért legjobb esetben is csak a tudatot szinte tökéletesen imitáló, pszeudó személyiséget kaphatunk eredményül, ami talán tudja mindenre a választ, jól kombinál és képes színlelni változatos érzelmeink üres szimptómáit, de nincs mögötte senki, aki valóban tapasztalna vagy érezne, csak lélektelen algoritmusok futnak. A programozás kezdetben sem volt más, csak nulla és egy, és sem a nullában, sem az egyesben nem volt sem tudat, sem intelligencia, sem élet. Félő, hogy ma, noha sokat fejlődött a tudomány és már nagyon sok nullánk és egyesünk van komplikáltan egymásra halmozva, még mindig nem akarnak majd életre kelni.

Ebben a vonatkozásban az örök élet eszményét az MI látnokai meghökkentő módon úgy képzelik, hogy tudatukat, mely az előzőek fényében, kizárólag biokémiai alapú és matematikai természetű, feltöltik egy szuperszámítógépbe. Így a test hanyatlása után is megőriznék emberi szellemüket és a továbbiakban fenntartható módon, tartósan biztosítanák annak működését.

A történelem során, ez idáig a halhatatlanságot, mint áldást, csak az Isten iránti odaadással lehetett elnyerni, de akik ma idegenkednek e folyamattól, arra kényszerülnek, hogy a haláltól rettegve a technológia istenségénél vegyenek menedéket, és a tudomány szilícium-dioxid templomaiban keressenek a fentiekhez hasonló, abszurd megváltást.

A védikus írások kortalan bölcsessége szerint a tudat nem egy közönséges anyagi software, amit tetszésünk szerint töltögethetünk fel ide vagy oda, hanem egy teljesen más, ha úgy tetszik, antianyagi minőséget képvisel. Az önvaló, vagyis a lélek (atma) örök és transzcendentális természetű, ezért nincsenek materiális tulajdonságai, következésképpen nem is lehet anyagi elemekkel rekonstruálni. Nincs szükség rá, hogy mesterségesen tegyük halhatatlanná, mert már természeténél fogva az. Valójában elpusztítani lenne kihívás. Léte nem függ az őt hordozó organikus rendszer állapotától vagy komplexitásától, s még ha az entrópia konok működése végérvényesen felszámolja is azt, a tudat független léte tovább folytatódik, s a természet törvényei gondoskodnak majd a következő ”feltöltésről”, amennyiben az karmikus szempontból determinált.

Lehet, hogy ha az ateizmus technokrata vizionáriusai el tudnák fogadni, hogy már van egy természetes intelligenciájuk, ami ráadásul örök, megkímélhetnék magukat a további hiábavaló, mesterséges erőfeszítésektől…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.